Keresztrejtvény

Mi érdekes abban, hogy keresztrejtvény?
Ha most stiliszta (van egyáltalán ilyen szó?) lennék, akkor (már ha van ilyen foglalkozás, amit ez a megkérdőjelezhető létjogosultságú szó takar) (és rokonítható azzal, amire gondolok - amit viszont csak én tudok) azt modanám, hogy milyen frappáns kis kezdés ez bárminek is, mivel azzal együtt, hogy kérdés mivoltából fakadóan, amire ugye nem kap választ az olvasó abban a pillanatban, amikor olvassa, mintegy eredendően felkelti a figyelmet, és érdeklődést fakaszt, ugyanakkor már sejtetni is enged egy morzsányit a mondanivaló témájáról, és még egy hosszabb értelmetlenül beszúrt nonszensz kommentár sem tántoríthatja el ezekután az olvasót, hogy folytassa, amit elkezdett: az olvasást.
A keresztrejtvényről van szó, amiről épp nem tudtuk meg, hogy mitől is érdekes.
Lehet érdekes attól, hogy egy enyhén pikáns grafikához kapcsolódik a megfejtés, mintegy poénként, vagy mert érdekfeszítő témakört képvisel, esetleg a műfajon belüli eredetisége miatt. Mindezekben az a közös, hogy mélyrehatóbb vizsgálódást igényel, mielőtt minden kétséget kizáróan kijelentheti az ember, hogy ez bizony érdekes.
Közben arra jöttem rá, hogy egy kicsit Monty Python (L'art pour l'art) stílusjegyekell rokonítható az, ahogy fogalmazok, úgyhogy megpróbálok lazítani egy kicsit - bár ez is én vagyok. (Mi ez a "paranoia" a plagizálástól?)
Gyorsítsunk a tempón, mert így sohasem jutunk a végére!
Szóval keresztrejtény, amit 1 (ejtsd: egy) másodpercig látsz és érdekes. Elmesélem - röviden: mindezt a villamos ablakából láttam egy autóvezető kezében a reggeli forgalomban. Egyik kezében ceruza (vagy valami hasonló), másikban 2 ujjal fogja a keresztrejtvényt a kormányra fektetve, és a maradék hárommal kormányoz, hatvannal a villamos mellett. Én meg menjek át a zebrán?