Antwerpen

Elozmenyek: BXL

Az van hogy mar alig emlekszem, pedig legjobb tudomasom szerint vegig jozan voltam - termeszetesen a jozansag fogalmanak jozan ertelmezesi keretein belul. Na felkeltunk aztan irany vasutallomas - amugy a jegy pofatlanul olcso: BXL-Antwerpen oda vissza hatvalamennyi, es egesz hetvegen ervenyes, es meg a kaller se jott, es meg el se tudtuk adni a vegen. Szoval felultunk egy nagy vonatra, ami valahogy lassabban ment a sokeves atlagnal, asszem beleszaradhatott a szar vagy valami hasonlo, mert minden bokor mellett megallt. Igy felora helyett egyoravalamennyi alatt mar ott is voltunk. Az odaut vege fele vidamra kerekedett... volt benne hering, meg gyagya nyanya meg "erces" hang meg rohoges, meg magyarul kerdezes, angolul valaszolas, raadasul a kerdesre. Asszem nem voltam ertheto, pedig igen.
Na mindegy - az allomas az egy igen szep epulet. Amugy a Nyugati is az, es nem ertekeljuk, pedig (vagy eppen azert mert) sokszor latjuk azt az Eiffel mualkotast.
What do I know about diamonds? Don't they come from Antwerp? De igen, bar ujabban mar nem annyira, de tozsde van neki, es ahogy kilepsz az allomasrol egybol kis ekszeruzletek kacsintanak rad.
Epiteszeti szempontbol nagyon ott van - ugyanaz a flamand minta, amit BXLben lattam, azzal a kulonbseggel, hogy itt mar nincsenek franciaul kiirva az utcanevek :-). Ja, es a felreertesek elkerulese vegett: ez meg Belgium, igen, nem Hollandia. Tessek megnezni a terkepen.
Volt piknik a vizparton - csatorna az atlantibol asszem, majdnem rankparkolt egy dokkolo hajo, aztan meg egy, mintha csak ott lehetne dokkolni, ahol azok a szar vas bolyak vannak. Az a resze a napnak nagyon kellemes volt. Meg volt szep foter, meg levagott kez, amibol folyt a viz, es egybe szokokut is - 3 in 1 vagy ilyesmi. Meg volt csatangolas ad hoc az utcakon, teljesen veletlenszeruen. Lattunk kis utcakat, hajomuzeumot, Gullivert meg ilyenek.
Megteveszto tud am lenni, amikor Toci csatangolos stilusatol vezerelve eppen jobbra fordulunk, es megtorpanunk mint Napoleon Waterloo-nal, hogy aszongya ebbiza mozog a vitrinben. Itt most epp - a kiskoruak most hagyjak abba, es huzzanak el jatszani - ket hatalmas noi kebelrol beszelunk. Hirtelen szembesulesem a negyed lampajanak szinarnyalataval egy meglepett "nem semmi!" formajaban, hagyta el az ajkamat. (Amugy halkan jegyzem meg, hogy nem volt szep, meg fiatal sem volt, de az nagyon raillett, hogy nem semmi.) Es a felig nyitott ajtonal allo, epp a keblek tulajdonosaval spanyolul ertekezo, madzados tanga tulajdonosa, lazan hatraarcba csapja magat - avagy egyenesen felenk - es rakontraz:
- Igen?! Ugy gondolod?! Szerintem meg az!
Huvazze. A nyal osszeallt a szamban, a pofam leszakadt, es asszem el is pirultam. Aztan osszekapartam az allam az aszfaltrol, hirtelen azt nem tudtam hova tenni. Csak fogtam a kezemben - majd visszarakom a helyere. Azonkivul egy kicsit viszketett a hugyholyagom belso fala, ami hatarozottan annak a jele, hogy itt valami nincs rendjen. Mikozben en azon tortem a fejem, hogy is tudnam ezt a dolgot egy vakarassal megorvosolni, megszolal Toni a hatunk mogott, hogy te, szerintem ez egy fiu. Lehet, hogy azt mondta, hogy srac, vagy ficko, vagy ferfi vagy ilyenek, de most ez a tortenet szempotjabol jelentektelen, csak azert jegyzem meg, hogy ereztessem, hogy torekszem a tokeletessegre.
Mindazonaltal egybol elmult az a fura viszketes, ugyhogy valoszinuleg kurvara fejen lett talalva a szog. ...hehe... erted?! kurvara! Ez jo! Hehe! Kurvara... Hehe...
Innentol kedves uj ismerosunket nevezzuk csak Gabinak - mert ugye ezzel nem sertjuk meg ferfiui vagy noi mivoltaban, ketfelekeppen ertelmezhetoen, es a magyar nyelv egyedulallo szerkezete alapjan, nem kell nemet hasznalva hivatkozni ra. Szoval ott allt az az ize - Gabi - es nem am hagyott idot, hogy az agyunkbol kiszivarogjon a menet kozben osszegyult goz, tolja lazan, porgosen es csipobol, mint Palik a hulyesegeket a kozvetiteseken:
- Naaaaa, gyertek mar kozelebb! Naaa, mar ide sem josztok, magyarok vagytooook!
Mondta kicsit kenyeskedve, Max Raabe-t megszegyenito kappanhanggal. Epp lehetett volna egy bolcsesz lany is aki elozo nap Kispal koncerten uvoltotte magat rekedre, mikozben zavarta Emeset hazafele, de boszen. En meg mindig nem voltam meggyozve, hogy most akkor nemileg hogy is allunk, mert ugye ott volt az a kis madzagocska, mint tanga-szarmazek, aztan kis cicik, de cicik akkor is, meg en meg nem lattam ezelott ilyesmit, hat honnan tudhattam volna?! De hat a viszketes elmult, szoval nincs vita, hogy ez van. Ez binyony egy srac. Pedig meg nem mondtam volna!
Toci valahogy hamarabb visszakapta a talajt, es megszolalt. En meg mindig ott tartottam, hogy most akkor mi van, meg hogy merre szaladjak, ha ez a demon itt mostan meg akar engem ... mittudomen ... szoval nem alltam a helyzet magaslatan. Tulajdonkepp asszem osszesen, annyit mondtam az egesz kaland alatt, hogy "inkabb sietunk", de ezt majd csak kesobb.
Szoval Toci megtorte a csendet - miota vagy itt?
- Jaaaj, mar vagy fel eve szopom itt a faszt!
Kesz! Ez betett. Valahogy ugy ereztem magam, mint Bruce Willis, amikor a managere kozolte vele, hogy meg fog halni az Armageddonban. Mondhatni meglepodtem, ugyanis most talalkoztam eletemben eloszor a tomor valosag legnagyszerubb es legelegansabb megfogalmazasaval, ami mikozben konnyed es legies, az atvitt ertelem mogott durvan es nyersen kozli a tomor valosagot, ami olomkent huz a felismeres keseru talajara. Most kepes voltam nyelni egyet, mert ereztem, hogy oldodik a hangulat, meg talan egy lepkeszarnnyi he-he is elhagyta a szamat...
Attila szerint itt es most kellene elvagni a szalat, mint jopofat a matekoran, de hat en meg folytatom, mert en mar csak ilyen vagyok. Azok a fiatalkoruak, akik az elso felszolitasomra nem hagytak abba az olvasast, nyugodtan folytassak, mert a tovabbiakban is kb. annyi szex lesz, mint a behajtani tilos tablan a helyesirasi hiba.
Toci, mar-mar verszemet kapva, hogy huvazze milyen mokas ez a Gabi, tovabb szotte a tarsalgas fonalat. Na mondok, ha ez igy folytatodik, a vegen meg levelcimet is cserelunk.
- Es mik a tervek? (Vagy valami hasonlo...)
- Jaaaj, meg lehuzok meg vagy fel evet, mert akarok nagyob ciciket - kozben mutatja - jaaa, meg le akarom vagatni a f*szomat!
Na itt kesz voltam, mint a hazi feladat, ugyanis eleg vizualis tipus vagyok! Pedig mar az elso korben megvoltam gyozodve, hogy huha, most aztan meg vagyok lepve, mint meg soha.
Persze a mi Gabink nem hagyja abba:
- Naaa, gyertek mar be, nem jottok be par percre beszelgetni? - es mar nyitja is kedves, kis beleelessel akar otthonosnak is mondhato fulkeje ajtajat, aminek csak az egyik ajtaja nez az utcafronta, az persze uvegbol van.
Es itt jott hosunk jelenete - most valahogy Butters jutott eszembe, de vajon miert?! Szoval megszolaltam mar en is, mert ugy ereztem, hogy ezt az ugyet hatarozottan, es ferfiasan le kell zarni, mielott meg elfajul:
- Inkabb sietunk! - ez volt az itt eddig elhangzott legjobb mondat.
- Ahogy gondoljatok!
Es mentunk. Fellelegezve, hogy tavolkerultuk a farokvago szatirtol. Tociban felmerult, hogy talan tenyleg csak beszlgetni akart, amikor beinvitalt, de en nem hinnem, foleg nem egy olyannak, aki a sajat farkat sem tiszteli.
Utana meg jol elnevetgeltunk a dolgon, megneztuk a vitrines felhozatalt, ami korantsem er fel az amszterdani szinvonalhoz - hehh, micsoda viszonyitasi alapom van, vazze!