Une nuit à Paris

N’emporte quoi...
Szóval a lényeg az, hogy nagyon messziről kellene kezdeni ahhoz, hogy érthető legyen, de még úgy sem biztos, úgyhogy nem :-) ... szóval az egész ott kezdődött, hogy nagyon nem akaródzott otthon maradni, és csütörtök volt, és már túl voltunk egy üveg finom bordóin, ami önmagában még nem volt elég ahhoz, hogy kirángasson a melankóliából, és akkor elindultunk. Ketten. Az Aliz öccsével, Ádámmal. Erről a csütörtökről azt kell tudni, hogy nem ám olyan, mint általában a csütörtökök - ez is veszélyes volt a maga nemében - hisz mégiscsak csütörtök volt, a csütörtök pedig olyan, hogy nincs menekvés. Még ha az ember magára csukja az ajtót, és elreteszeli egy székkel, és semmi nincs otthon csak ásványvíz, vagy még az sem, úgy is azon veszi magát észre egy idő után, hogy a csütörtök megint csak kitolt vele, és ismét az alkohol édes mámorában úszik. Jó esetben. Szóval ez egy kicsit azért más volt, mert bevállaltuk. Tudtuk, hogy jön és nem bújtunk el előle. Munkaszuneti nap volt. Ünnepeltük a fegyverszunet napját. A Louvre udvarán egy gyerek verte egész nap veszettül a bádogdobot. Fenn ült az épület tetején, és nyomta egész nap. Lehetett úgy 10 éves. Persze nem volt igazi gyerek, csak egy báb megy egy bádogdob. Günter Grass-t nem olvastam, de szeritnem arra utalt. Ez még napközben volt.
Este is hideg volt. És az utcák üresek. Gyalog mentünk. Annyira üres volt, hogy nem hittem el. Aztán mégis. Rue de la Huchette. Jazz club. Beugro dix euro. Putain! Mindegy. Bennt meleg. 50 év vissza az időben. Én voltam a legfiatalabb delikvens az egész helyen. Piros zakós jampecek nyomták a színpadon: talján szalonzenekar. 3 fúvós + billentyűs + gitár + nagybőgő + dob. A dobos egy isten volt. Nem csak úgy mondom, tényleg az volt. Ádám is mondta. “Ez egy isten.” Meg ő ismerte a nevét is. Állítólag egy isten. Mindenesetre jól nyomta. Olyan swing-es cuccot játszottak, amit nem tudok jól leírni, szóval olyan szalonzenekarosat úgy, hogy nem egészen jazz de még felúton van csak a rocky felé... Mindegy a parketten nyomták mint állat. Fehér tengerészsapka félrecsapva a 45-ös mami fején és úgy ropta, mint Travolta annakidején. És nem csak ő! Az egesz bagázs vegyes, de néhány fiatalt kivéve idősebb 30-40-50-es korosztaly. A parkett szélén öreg bohém nézi a táncot, pipát szív, és mosolyog. Masik öreg bácsi úgy forgat és dob egy fiatal lányt, hogy öröm nézni. Feldobja, forgatja, teszi, veszi... és az ember lába dobol, mert ilyenkor már csak ilyenek a lábak. Persze nem tudok táncolni, úgyhogy eszembe se jut. Feka csávó, úgy 22-23 ropja mint állat. Forgatja a mamikat. Nem túl technikás tancos, de látszik rajta, hogy a vérében van. Az egész egy pincében. Ha nem tudod, hogy mi van ott, az utcán csak úgy nem botlasz bele a helybe. 1 ajtó. Ennyi, 1 méter az utcafronton. Lenn pedig nagy. Mondjuk, nem túl nagy. Kövezett fal, boltív. A hangulat hihetetlen. Olyan hely, hogy egyből elhatározod magad, hogy holnap beiratkozol valamilyen társasági táncra. Elég késő volt mire odaértünk (00:30) és úgy 2 fele abbafejezték a zenészek. 5 perc alatt kiürült a terem. Volt néhány “kicsit többet ivott a kelleténél” helyzetű lány, aki már előtte elég látványos produkciót mutatott be a táncparketten, és látszott rajtuk, hogy már csak egy dolog hiányzik nekik az este folyamán. Mi probáljuk letolni a megmaradt italunkat, hogy aztán indulás haza, és a hölgyek bőszen integetnek, hogy venez danser! Hát mondjuk, hogy ez most nem fog összejönni kislány, és diadalittas mosollyal az arcunkon kisétálunk, hogy na ez is megvolt. Van valami perverz élvezet abban, ha az ember kikosaraz egy tüzelő nőt. Aztán gyalog haza, röhécselve végig, megémesztve a látottakat, ugyanabban a hidegben, amelyikben jöttünk. Jó volt. Aztán még voltunk ott egyszer, szombaton, sokkal többen voltak, más volt a zenekar és a nézősereg is. Szünetben jazz-funk, ment amire lötyögtünk mi is, mintha még húsz évesek lennénk :-) Nem volt akkora eresztés, mint az előző, és már nem volt meg az ujdonság ereje. De több bort ittunk. Grand vin de Bordeaux Moulin n’emporte quoi. Trente euro! Putain bordel du merde! Azért finom volt.