Keresztrejtvény

Mi érdekes abban, hogy keresztrejtvény?
Ha most stiliszta (van egyáltalán ilyen szó?) lennék, akkor (már ha van ilyen foglalkozás, amit ez a megkérdőjelezhető létjogosultságú szó takar) (és rokonítható azzal, amire gondolok - amit viszont csak én tudok) azt modanám, hogy milyen frappáns kis kezdés ez bárminek is, mivel azzal együtt, hogy kérdés mivoltából fakadóan, amire ugye nem kap választ az olvasó abban a pillanatban, amikor olvassa, mintegy eredendően felkelti a figyelmet, és érdeklődést fakaszt, ugyanakkor már sejtetni is enged egy morzsányit a mondanivaló témájáról, és még egy hosszabb értelmetlenül beszúrt nonszensz kommentár sem tántoríthatja el ezekután az olvasót, hogy folytassa, amit elkezdett: az olvasást.
A keresztrejtvényről van szó, amiről épp nem tudtuk meg, hogy mitől is érdekes.
Lehet érdekes attól, hogy egy enyhén pikáns grafikához kapcsolódik a megfejtés, mintegy poénként, vagy mert érdekfeszítő témakört képvisel, esetleg a műfajon belüli eredetisége miatt. Mindezekben az a közös, hogy mélyrehatóbb vizsgálódást igényel, mielőtt minden kétséget kizáróan kijelentheti az ember, hogy ez bizony érdekes.
Közben arra jöttem rá, hogy egy kicsit Monty Python (L'art pour l'art) stílusjegyekell rokonítható az, ahogy fogalmazok, úgyhogy megpróbálok lazítani egy kicsit - bár ez is én vagyok. (Mi ez a "paranoia" a plagizálástól?)
Gyorsítsunk a tempón, mert így sohasem jutunk a végére!
Szóval keresztrejtény, amit 1 (ejtsd: egy) másodpercig látsz és érdekes. Elmesélem - röviden: mindezt a villamos ablakából láttam egy autóvezető kezében a reggeli forgalomban. Egyik kezében ceruza (vagy valami hasonló), másikban 2 ujjal fogja a keresztrejtvényt a kormányra fektetve, és a maradék hárommal kormányoz, hatvannal a villamos mellett. Én meg menjek át a zebrán?

Gravitáció

...az egesz egy harmadik emeleti bérház körfolyosóján kezdődött. A sok kusza és a hallgatóság számára esetleg értelmetlennek tűnő gondolat közül az egyik kiemelkedett mind érdekessége, mind nem mindennapi mivolta miatt - nem mintha az össes többire rá lehetett volna akasztani ezt a jelzőt. A kérdés maga így hangzott: milyen sebességgel csapódnék a földszinti járdába, ha most átbuknék a korláton? Ezügyben gyorsan el is végeztem egy rögtönzött kísérletet, aminek tárgyául egy kis neszkávéval dúsított nyál volt segítségemre. A kávé amúgy förtelmes volt, és keserű, de legalább hideg, hogy tetőzze kávé mivoltának tagadását, legalábbis ahhoz képest, amit én annak hívok. Csak azért beszélek erről, mert a kávénak is megvolt a maga szerepe: halványbarnára színezte a nyálam, és így könnyebb volt azt nyomonkövetni, mikozben számolod a másodperceket, amíg végül szétfröccsen a járdán. És egy, és kettő, és három: becsapódás! Szóval ennyi. Akkor aszongya, ha a gravitációs gyorsulás 9.8 méterperszekundumnégyzet, ami kis jóindulattal 10, és v = a * t = g*t ~ 30 m/s. Ha ezt átalakítjuk kilométerperórába, akkor
v = 30 m/s = 30 * 3.6 km/h = 108 km/h. Hmm... ez egy kicsit sok lévén, hogy azért nincs ám olyan nagyon magasan ez a harmadik emelet! Akkor ezt csekkoljuk le úgy, hogy jeloljuk x-el a harmadik emelet magasságát, az x=(a/2)*t^2 + v0*t + x0 képletet alkalmazzuk, ahol v0 = 0 és x0 = 0, akkor x = (9.8 / 2) * 3^2 m = 44.1 m. Ez evidens hogy hibás, ugyanis a harmadik emelet nem lehet ennyi.
Viszont a két számítás így egymást igazolná, mert negyvenegynéhány méteren bizony fel lehet gyorsulni 108-ra, és háromig számolni még tudok!
Akkor most mi van? Valoszinuleg az van, hogy a szar kávé úgy felhabosította a nyálamat, hogy már érzékelhető árkimédeszi felhajtóerő hatott rá, valamint a közegellenállás sem elhanyagolható, és hát innen a probléma. De az is lehet hogy nem. Azért annyira nem érdekelt a valós érték, hogy még egy kísérletet elvégezzek valami mással, úgyhogy azt hiszem, hogy a harmadik emelet 44 méter magasan van...